A HARCI MŰVÉSZETEK GYAKORLÁSÁNAK ÖT ELEMI FELTÉTELE

Mint minden művészet, a harcművészet is tudást és erőfeszítést igényel. A köztudat szerint csak sok-sok gyakorlással lehet jól elsajátítani. Ehhez azonban szükség van fegyelemre, koncentrálásra, türelemre, önkontrollra és hitre. Ezen elemek mindegyike létfeltétele bármely művészet elsajátításának, gyakorlásának. Tudatosulásuk után a gyakorló önmagától felismerheti gyengeségeit és motivációs problémáit, majd ezek fényében kialakíthatja céljait.

A fegyelem:
amit csak kellő hangulatban tud megcsinálni a gyakorló, az lehet kellemes vagy szórakoztató hobbi, se sohasem lesz benne mester. Akármilyen hideg szél fúj, akárhogy esik az eső, minden áron ragaszkodjon az edzéstervhez. Így nemcsak testét edzi, de akaraterejét is növeli. Vagy keljen fel egy meghatározott időpontban, meghatározott időmennyiséget szentelje a nap folyamán olyan tevékenységeknek, mint meditáció, séta, olvasás és ne merüljön el olyan pótcselekvésekben, mint a filmek, ponyvaregények, ne egyen-igyon többet a kelleténél. Íme néhány kézenfekvő szabály, hogyan gyakorolhatjuk edzőtermen kívül a fegyelmet. Ami jó az embernek, annak kellemesnek is kell lennie, még ha kezdetben le is kell küzdeni néhány ellenállást. Amikor a gyakorló fizikai jóléte érdekében aktívan cselekszik ahelyett, hogy passzívan reagálna, engedelmeskedne azoknak a külső erőknek, amelyek eddig visszatartották a rendszerességtől, felmérhetően pozitív hatást gyakorol a belső modell alakulására, az önbecsülésére, a jellemére és a személyes integritására.

A koncentrálás:
kerülni kell azt, hogy egyszerre több dolgot is csináljon a gyakorló. Elvont példának vegyük a dohányzás esetét: elfoglalja a kezet, szájat, szemet és az orrot. Legyen mindenki azon, hogy minden érzékével az adott feladatra koncentrálhasson. Ezt legeredményesebben úgy gyakorolhatják, ha megtanulnak egyedül maradni magukkal, olvasás, rádióhallgatás, dohányzás, ivás, stb. nélkül. A koncentráció másokkal kapcsolatban figyelni tudást jelent. Csak képzeljük el, mi mindent érhetne el a felnőtt, ha meglenne benne a gyermek koncentrációja és türelme.

A türelem:
feltétele bármely művészet elsajátításának, hogy a mesteri tudás megszerzése mindennél előbbre való dolog legyen. Ha a művészet nem fontosabb mindennél, az inasból sohasem lesz mester. De aki gyors sikerben bízik, az sohasem foglalkozott művészettel. Mielőtt magának a mesterségnek nekilátna valaki, meg kell tanulnia gyakran egy csomó más, oda nem tartozónak látszó dolgot. Például az íjászatban az inaskodás légző gyakorlatokkal kezdődik. Aki mester akar lenni, rá kell szánnia az egész életét vagy annak egy részét ehhez kell igazítania.

Az önkontroll:
fontos, hogy valaminek mindig meg kell felelnie az Úton haladónak. Állandóan figyelni a hibás tevékenységekre. Elérni azt, hogy a másik szemszögéből is megtanulja látni a dolgokat.

A hit:
hinni valakiben vagy valamiben. Az önmagunkba vetett hit nélkül nem tudnánk ígérni. Az hithez szükség van bátorságra, a kockázatvállalás képességére, a készségre, hogy elfogadjuk a fájdalmat és a csalódást is. Gyakorolni egyszerű: hit kell az elalváshoz, hit kell hozzá, hogy elkezdjünk valamin dolgozni. Akiben nincs meg az e fajta hit, az szenved, álmatlan, képtelen bármiféle produktív munkát elvégezni vagy gyanakvó, nem tud senkihez közel kerülni, képtelen hosszú távra tervezni. Kitartani valami, valaki mellett hitet és bátorságot igényel. Aki igazán akarja, az meg tud tanulni hinni, ahogy a gyerek megtanul járni.

Forrás: Handa László cikke Magyar Budo 2003/3. számából